Az asztalos, az ács, de még a hobbista is a munkái során ha fával dolgozik, akkor bizony annak kezelése elengedhetetlen lépés a tartósság és esztétikum érdekében. A megfelelő kezelés segít megelőzni a gombásodást, rothadást és más káros hatásokat. A faanyagok védelme növeli a tartósságot és megőrzi a természetes szépségüket.
De hogyan, mivel, miért és mikor kell kezelni a fát?
Nézzük meg részletesen, mit kell tudni erről a lépésről!
A fa kezelése két fő módszerrel történhet: felületi és mélyreható kezelés. A felületi kezelés során a fa felszínét borító anyagokat használjuk, például lakkozás, festés vagy viaszolás. A mélyreható kezelés során pedig a fa belsejét védi meg az időjárás viszontagságaitól, például impregnálással vagy vízálló bevonatokkal.
A kezelésre számos különböző anyag áll rendelkezésre, attól függően, hogy milyen védelmi vagy esztétikai célt szeretnénk elérni. Ezek közé tartoznak például a faolajok, lakkok, festékek, viaszok, valamint speciális impregnálószerek.
Miért kell kezelni a fát?
A fa kezelése számos előnnyel jár. Először is, megvédi a fát a nedvesség, rovarok és gombák által okozott károsodástól. Másodsorban, növeli a fa tartósságát és élettartamát, ami fontos az ács- és asztalosmunkák esetében. Emellett esztétikai szempontból is fontos, hiszen a megfelelő kezelés segítségével kiemelhetjük a fa természetes szépségét. Továbbá számtalan építési szabvány is van, amely megköveteli, hogy bizonyos faelemeket hogyan kell kezelni (gondoljunk csak a tetőszerkezetekre).
A fa kezelését általában az ács- vagy asztalosmunka befejezése után végezzük el, ám egyes elemeket (pl. tartógerendák) akár hosszabb időre is gomba elleni védőanyagba szoktak tenni, azokat már felhasználás előtt kezelni kell. Fontos figyelembe venni az időjárási körülményeket is. Ideális esetben száraz, meleg időben érdemes a fa kezelését elvégezni, hogy az anyagok megfelelően száradjanak és megkössenek.
Régen mivel kezelték a faanyagokat?
Korábban, amikor még nem álltak rendelkezésre a modern fakezelő anyagok, az emberek más módszereket alkalmaztak a fa védelmére és kezelésére. Néhány ilyen hagyományos módszer közé tartozott:
Természetes olajok és viaszok használata, többek között lenolaj, kenderolaj, esetleg méhviasz használatával óvták a faanyagot.
Sokszor használt módszer volt még a füstölés, égetés is, amely segített eltávolítani a mikroorganizmusokat, rovarokat az anyagból.
Ezek a hagyományos módszerek bár nem voltak olyan hatékonyak vagy tartósak, mint a modern faanyag-kezelő anyagok, mégis lehetővé tették az emberek számára, hogy megóvják és meghosszabbítsák a fastruktúrák élettartamát.
Mi a különbség a kültéri és beltéri faanyag-kezelési eljárások között?
Bizonyos különbségek vannak a kültéri és beltéri faanyag-kezelési eljárások között, mivel a két környezet másféle kihívásokat és igényeket támaszt a fastruktúrákkal szemben.
Kitettség az időjárási hatásoknak
A kültéri fastruktúrákat folyamatosan éri az időjárás szélsőséges hatásai, mint például a nedvesség, UV-sugárzás, eső és hó, valamint rovarok, gombák jelenléte. Ezért a kültéri kezelésnek tartós, időjárásálló és UV-védett védelmet kell biztosítania a fának. Ezzel szemben a beltéri fastruktúrák kevésbé vannak kitéve az időjárás szélsőséges hatásainak, így a kezelés célja inkább az esztétikai és belső tér környezeti körülményekhez való illeszkedés, valamint a belső terekben jelentkező gombás és rovaros károk megelőzése.
Ellenállás a nedvességnek
A kültéri faszerkezetek kezelése során nagy hangsúlyt kell fektetni a nedvesség elleni védelemre, mivel a nedvesség hosszú távon károsíthatja a fát, például rothadást vagy penészedést okozva. Bár a beltéri fastruktúrák is ki vannak téve a nedvességnek, azok mértéke és időtartama általában kisebb, ezért a beltéri kezelés során a nedvesség elleni védelem nem olyan hangsúlyos.
Ezek a különbségek figyelembevétele fontos a megfelelő faanyag-kezelő eljárás kiválasztásakor annak érdekében, hogy a fastruktúrák hosszú élettartamúak és megfelelően védettek legyenek a környezeti hatásoktól.